Nyilván tartanak tõlünk
Fütyülõ, bekiabáló tüntetõk zavarják meg a miniszterelnök kampányrendezvényeit, akiket a "bosszúvágytól hajtva" maga Orbán Viktor "vezényelt" ki az utcára, õ uszítja a jobboldalt, õ "szítja a békétlenséget", "ezért van békétlenség és zûrzavar" - legalábbis az új Gyurcsány-kormányból kihagyott Juhász Ferenc szerint. Az egykori "honvédõ" kedden a hajdani belsõ elhárítást megszégyenítõ gyorsasággal és alapossággal azonosított be néhány polgártársat a tüntetõk közül. A tiltakozók azonosítására alkalmas felvételeket állítólag fõként a szocialista párt aktivistái készítették.
Csak remélni tudjuk, hogy szó sincs arról: bármilyen állami szervezet, a titkosszolgálatok, esetleg "közvetítõ kocsikkal" felszerelt rendõrhatóságok, avagy a regnáló hatalomhoz oly hûséges média nyújtott volna segítséget a politikai ellenfélnek vélt személyek azonosításához. De ha "csupán" az MSZP magánakciójáról van szó, az is példátlan botrány.
Megszoktuk már, ha a fürkész szocialisták kiszimatolják, hogy egy vidéki fideszes polgármester fia sípszóval mond köszönetet a fernek elnevezett tandíjért, vagy ha felismernek néhány fideszes aktivistát a háborgók között, azonnal magát Orbán Viktort látják maguk elõtt, amint kiadja a parancsot, hány tolókocsis rokkant, hány elkeseredett, a téltõl félõ kisnyugdíjas, hány egyetemi tanulmányokról csak álmodni merõ gimnazista, ingyenes munkára kényszerített traumatológus, az orvosi vizitért kifizetni háromszáz forintot se képes minimálbéres demonstráljon Gyurcsány ellen. Ráadásul ez a veszedelmes "belsõ ellenség" - mai terminológiával: ellenzék - akkor vetemedik a "hangulatkeltésre", amikor "a települési önkormányzat jövõje, fejlõdése a tét". Pont ilyeneket mondtak az embereknek a tavaszi választásokon is, aztán most szembesülünk azzal, milyen is az a maga nyers valóságában, amikor Gyurcsány az ország jövõjérõl és fejlõdésérõl gondoskodik.
Az MSZP nem átallott a hatalomhoz szükséges számú szavazatot hazug ígéretekkel kicsalni tavasszal a választóktól, s most a becsapottak azon jogát is elvitatja, hogy legalább a nemtetszésüknek adjanak hangot szabadon, akár mérgesen is, akár az utcán is, akár a fõhazug miniszterelnök szemébe mondva is. Miért háborog a fotókat lobogtató Juhász? Végül is ez volna talán a demokrácia, nem? Ha az Országgyûlésben lesöprik az asztalról az ellenzék indítványait, ha csupán látszat-érdekegyeztetést folytat a kormány, ha fittyet hány a szakszervezetek követeléseire, ha egy szemmel láthatóan a hatalomtól megtébolyult miniszter alkotmánysértõ módon akarja mûködtetni az egészségügyet, akkor legalább a háborgás jogát ne vitassa már el senki! Ha ezt sem szabad, akkor tényleg nem volt semmi értelme a rendszerváltozásnak.
Ugyanakkor tény, hogy a magyarországi sajtóviszonyok között politikai hozadékát tekintve komoly veszélyeket rejthet az efféle tiltakozás, mert az utcai tüntetõkhöz vállalhatatlan elveket valló emberek is csapódhatnak, sõt veszélyes õrültek és provokátorok is. A média által közvetített durva beszólások éppenséggel az ellenzéknek is árthatnak. Nem kellene figyelmen kívül hagyni: a szocialista párt nagyarányú népszerûségvesztése egy olyan idõszakban következett be, amikor az ellenzék szinte semmit nem csinált. Vagyis keveset tudott hibázni. Gyurcsányék cinikusan utaltak is rá: jól jön nekik az általuk felhergelt, becsapott, megalázott emberek tiltakozása, mert ezzel talán saját elbizonytalanodott híveiket is mozgósítani tudják. A jelenlegi kormány(fõ)ellenes közhangulatban nem biztos, hogy jól számolnak.
Ahhoz azonban egész egyszerûen nincs joga az MSZP-nek, hogy adatbázist készítsen az alkotmányos jogaikat gyakorló tiltakozókról. Juhász Ferenc a Fideszt akarta leleplezni, de öngólt lõtt: arról rántotta le a leplet, hogy pártja a legalapvetõbb demokratikus normákkal sincs tisztában. A hatalommal való visszaélés brutális megnyilvánulása pedig újabb ok a hangos és nyílt tiltakozásra. Akár az utcán is.
Torkos Matild, Magyar Nemzet, 2006. szeptember 14.
Csak remélni tudjuk, hogy szó sincs arról: bármilyen állami szervezet, a titkosszolgálatok, esetleg "közvetítõ kocsikkal" felszerelt rendõrhatóságok, avagy a regnáló hatalomhoz oly hûséges média nyújtott volna segítséget a politikai ellenfélnek vélt személyek azonosításához. De ha "csupán" az MSZP magánakciójáról van szó, az is példátlan botrány.
Megszoktuk már, ha a fürkész szocialisták kiszimatolják, hogy egy vidéki fideszes polgármester fia sípszóval mond köszönetet a fernek elnevezett tandíjért, vagy ha felismernek néhány fideszes aktivistát a háborgók között, azonnal magát Orbán Viktort látják maguk elõtt, amint kiadja a parancsot, hány tolókocsis rokkant, hány elkeseredett, a téltõl félõ kisnyugdíjas, hány egyetemi tanulmányokról csak álmodni merõ gimnazista, ingyenes munkára kényszerített traumatológus, az orvosi vizitért kifizetni háromszáz forintot se képes minimálbéres demonstráljon Gyurcsány ellen. Ráadásul ez a veszedelmes "belsõ ellenség" - mai terminológiával: ellenzék - akkor vetemedik a "hangulatkeltésre", amikor "a települési önkormányzat jövõje, fejlõdése a tét". Pont ilyeneket mondtak az embereknek a tavaszi választásokon is, aztán most szembesülünk azzal, milyen is az a maga nyers valóságában, amikor Gyurcsány az ország jövõjérõl és fejlõdésérõl gondoskodik.
Az MSZP nem átallott a hatalomhoz szükséges számú szavazatot hazug ígéretekkel kicsalni tavasszal a választóktól, s most a becsapottak azon jogát is elvitatja, hogy legalább a nemtetszésüknek adjanak hangot szabadon, akár mérgesen is, akár az utcán is, akár a fõhazug miniszterelnök szemébe mondva is. Miért háborog a fotókat lobogtató Juhász? Végül is ez volna talán a demokrácia, nem? Ha az Országgyûlésben lesöprik az asztalról az ellenzék indítványait, ha csupán látszat-érdekegyeztetést folytat a kormány, ha fittyet hány a szakszervezetek követeléseire, ha egy szemmel láthatóan a hatalomtól megtébolyult miniszter alkotmánysértõ módon akarja mûködtetni az egészségügyet, akkor legalább a háborgás jogát ne vitassa már el senki! Ha ezt sem szabad, akkor tényleg nem volt semmi értelme a rendszerváltozásnak.
Ugyanakkor tény, hogy a magyarországi sajtóviszonyok között politikai hozadékát tekintve komoly veszélyeket rejthet az efféle tiltakozás, mert az utcai tüntetõkhöz vállalhatatlan elveket valló emberek is csapódhatnak, sõt veszélyes õrültek és provokátorok is. A média által közvetített durva beszólások éppenséggel az ellenzéknek is árthatnak. Nem kellene figyelmen kívül hagyni: a szocialista párt nagyarányú népszerûségvesztése egy olyan idõszakban következett be, amikor az ellenzék szinte semmit nem csinált. Vagyis keveset tudott hibázni. Gyurcsányék cinikusan utaltak is rá: jól jön nekik az általuk felhergelt, becsapott, megalázott emberek tiltakozása, mert ezzel talán saját elbizonytalanodott híveiket is mozgósítani tudják. A jelenlegi kormány(fõ)ellenes közhangulatban nem biztos, hogy jól számolnak.
Ahhoz azonban egész egyszerûen nincs joga az MSZP-nek, hogy adatbázist készítsen az alkotmányos jogaikat gyakorló tiltakozókról. Juhász Ferenc a Fideszt akarta leleplezni, de öngólt lõtt: arról rántotta le a leplet, hogy pártja a legalapvetõbb demokratikus normákkal sincs tisztában. A hatalommal való visszaélés brutális megnyilvánulása pedig újabb ok a hangos és nyílt tiltakozásra. Akár az utcán is.
Torkos Matild, Magyar Nemzet, 2006. szeptember 14.