A Fidesznek ki kell tartania

Valakik, valahol már most is visszaszámolnak. A demokrácia nem parlamenti politikusok magánügye. Veszélyben az óvodák is. Tanárok a gyermekeinkért tüntettek. A Fidesz az Alkotmánybírósághoz fordul a tandíj ügyében. Ezek a mondatok Pokorni Zoltán nevéhez fűződnek.

- Hétfőn délután kivonult a parlament üléséről Gyurcsány Ferenc felszólalása alatt a Fidesz és a KDNP képviselőcsoportja. Csak a két frakcióvezető, Navracsics Tibor és Semjén Zsolt maradt a teremben, s válaszolt a kormányfőnek. Tudja, hogy miről beszélt a miniszterelnök?

- Úgy tudom, hogy az egészségügyi reformnak nevezett intézkedés-sorozatról beszélt. Többször kifejtve, hogy az emberek egészségét üzletnek tekinti - mondta Pokorni Zoltán.

- A Parlament előtt meddig fog tüntetni, meddig demonstrál a Fidesz minden délután?

- A tüntetések célja az, hogy nyilvánvalóvá tegye, hogy ilyen erkölcsileg meggyengült miniszterelnök nem vezetheti a Magyar Köztársaság kormányát. Nyilvánvalóan az egyik lehetséges megoldás, hogy Gyurcsány Ferenc távozik. Másik, meglátjuk, hogy meddig bírják a Fidesz hívei, aktivistái ezt a minden esti részvételt. Az időjárás eddig nagyon kegyes volt hozzánk. Efelől nem panaszkodhatunk.

- De hát nem csak a résztvevőknek a teherbírásán múlik ez, hanem a Fideszen is, hogy meddig tud még például szónokokat kiállítani minden délutánra, azért ez is egy fontos kérdés lehet.

- Úgy látom, hogy a politikai élet elég gyors ahhoz, és elég fordulatos. Gondoljunk csak Lamperth Mónika minapi lelepleződésére, vagy Szekeres Imréére, vagy akár a pénzügyi államtitkár elcsapására. Nem lehet, vagy lehetni lehet, de nem lenne szerencsés most előrehozott választásokat követelni, még hogyha az értékrendemhez, igazságérzetemhez ez is állna közel, mert látom azt a kritikus helyzetet, amiben az ország gazdasága van. S azt, hogy ez a négy hónap, amire egy új választás, új kormány megalakulása szükséges, ez behozhatatlan, visszahozhatatlan károkat okozna az ország gazdaságágban. Az euró/forint elszaladna, az infláció fölrobbanna. Akik deviza alapú hitelt vettek föl, magyar vállalkozók, családok tönkremennének. Egy olyan csődhullám söpörne végig az országon, amit évek alatt se lehet helyrehozni, rendbe tenni. Lehet, hogy lenne egy új kormány, de pár héten, pár hónapon belül a kialakult és mélyülő helyzet miatt gyakorlatilag azonnal megbukna. Ha van kritikánk a szocialistákkal szemben is, ezt egy mondatban összefoglalva úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a hatalmukat fontosabbnak tartották, mint az ország érdekét. Akkor mi magunk nem eshetünk ebbe a hibába. Nem az az elsődleges cél, hogy most ez vagy az jusson kormányra, hanem az, hogy az ország kilábaljon ebből az áldatlan helyzetből, amiben vagyunk. Ehhez bizalomra van szükség, a kormányba vagy kormányfőbe vetett bizalomra. Ezért az a javaslatunk, szemben azzal, amit egyébként adott esetben sokaknak a szíve diktálna, hogy az eszünkre hallgatva egy szakértői kormányt javasoljunk. Lépjen hátrébb a politika. Kölcsönösen támogasson, vagy közösen támogasson egy szakértői csapatot, egy korlátozott fennhatósági szakértői csapatot, akinek az a feladata, hogy a pénzügyi egyensúlyt megteremtse, és egy reformfolyamat alapjait megteremtse. Ez a másik...

- Hiába javasolják ezt, nem fogadta el a kormányoldal, el sem ment a két kormánypárti frakcióvezető erre a tárgyalásra, amit a Fidesz javasolt erről.

- Azt egyikünk sem hitte, hogy ezt a javaslatot megfogalmazzuk, letesszük az asztalra, és erre homlokára csap az SZDSZ, illetve az MSZP, s azt mondja, hogy jé, hát ez nekünk nem jutott eszünkbe! Gyerünk, vágjunk bele! Ez egy folyamat, aminek meg kell érnie. Nem kétlem, hogy ez egy nagyon nehéz, számukra jóval nehezebb politikai dilemmákat fölvető kérdéssor, hogy ebbe belevágjanak. Talán sokakban meg is érlelődött a felismerés, hogy ez előbb, vagy utóbb meg kell, hogy történjen. Lehet, hogy nem most októberben, hanem decemberben, hogy a költségvetés elkezdte után januárban kényszerülnek rá, vagy kénytelenek belemenni ebbe a váltásba, illetve ebbe a folyamatba. Szerintem ez idő kérdése. Hogy az idő meddig tart, ezt őszintén megmondva én sem tudom, mert nem látok bele a szocialisták lelkébe vagy a szabad demokraták háza tájára.

- Erre utalt, amikor azt mondta, hogy valakik, valahol már most is visszaszámolnak?

- Így van. Hát itt egy ilyen képről van szó, amelyik egy felsőbb hatalmat feltételez, vagy hiszünk ebben, vagy nem. De én azt gondolom, hogy ha van rend a világban, valamiféle erkölcsi rend, akkor ezt az erkölcsi bukást, Gyurcsány Ferenc erkölcsi hitelvesztését előbb, vagy utóbb a politikai elbukása is kell, hogy kövesse.

- Egyelőre úgy tűnik, hogy a kormány a helyén van, a parlament így is működik, amikor éppen kivonul az ellenzék, és hiába demonstrál a Fidesz, minden marad egyelőre a régiben.

- Valójában nem történik a kormányban, vagy az országban semmi. Tehát semmi olyan lépés, amire szükség lenne ahhoz, hogy előrébb lépjünk. Legalább a pénzügyi helyzetét az államháztartásnak, az országnak rendezzük, egyensúlyba hozzuk. S még egyszer szeretném világossá tenni, hogy két nagyon különböző dolog a pénzügyi konszolidáció és a reformok elkezdése. Pénzügyi konszolidáció valóban folyhat ezekkel az eszközökkel, amiket most a kormány letett az asztalra, lehet erről vitatni, hogy hol kell szorítani és hol nem, de hogy ebből a magyar gazdaság jövője nem bontakozik ki, az mindenki előtt világos. Ezek ugyanis nem reformok, ez egy pénzbehajtás. Ugyanis a reform pénzt igényel. Pénz pedig akkor van, ha bizalom van. Az emberek is csak akkor hajlandók lemondani jövedelmük egy részéről, és a befektetők is csak akkor hajlandó rábízni az ország vezetésére a pénzüket, hogyha hihetnek abban, hogy nem járnak úgy ezek a forintok, ahogyan az elmúlt négy évben járt több ezer milliárd forint.

- De hogyha már itt tartunk, akkor mit tudna tenni a Fidesz ebben a helyzetben. Lendvai Ildikó azt mondta, hogy örömmel tapasztalja, hogy most már a Fidesz politikusai is megszorításokról beszélnek.

- Gazdasági alternatíváról beszélünk. Ezt persze fordíthatja Lendvai Ildikó úgy is, hogy megszorítás, de ennek az alternatívának bizony része, kellemetlen, népszerűtlen, ha úgy tetszik megszorító intézkedés is, de egy másik, legalább a reformok egy része...

- Reform alatt mást ért a két oldal?

- Nem. Válasszuk ketté a két dolgot. Az egyik a pénzügyi szanálás, egyensúlyteremtés. A másik pedig a gazdaság jövőjét teremtő reformok, amibe beletartozik a munkahelyteremtés. Csak abban, hogy valaki koplalt, még senki sem erősödött meg. Csak koplalásból nem nőnek az izmok. Ha Magyarországon nem tudunk gazdasági növekedést elindítani, nem tudunk munkahelyeket létrehozni, akkor a magyar gazdaságnak nem tudjuk a jövőjét megalapozni. Tehát nem szabad, és nem lenne helyes összekevernünk a mostani pénzügyi válság kezelését a gazdasági programmal, a jövő gazdasági programjával.

- Térjünk vissza a felvezetésemben mondott egy-két mondat közül az egyikhez, a Fidesz az Alkotmánybírósághoz fordul a tandíj ügyében. S ön azt is mondta, hogy meg fogjuk akadályozni a tandíj bevezetését.

- Meg kívánjuk, egész pontosan. Nézze, egyszer már ezt megtettük. Igaz, hogy akkor kormányra kerültünk, és úgy tudtuk megakadályozni a Bokros Lajos által bevezetett általános tandíj-kötelezettséget. Az volt az egyszerűbb módja. Ellenzékből a jogász kezével lehet. Nekem meggyőződésem, hogy a tandíj mostani bevezetésének módja több ponton sérti az alaptörvényt, az Alkotmányt. Ha megengedi, idézem ezt a mondatot, mert veretes szavak, az Alkotmánybíróság korábbi határozatából származnak: "A felsőoktatáshoz való alapvető jog sérelme abban az esetben állhat fenn ha tandíjra, különösen annak mértékére vonatkozó szabályozás szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a jog érvényesülését." Mert a felsőoktatáshoz való hozzáférés, mint alapjog érvényesülését megakadályozza, ellehetetleníti a megfelelő képességgel rendelkezők oktatásban való részvételét. A mostani törvény nem a diákok megélhetési költségéből, helyzetéből vezeti le a tandíj mértékét, hanem a képzés költségeiből. Azaz, semmilyen összefüggésben nincs a diákok szociális helyzetével.

- Ha ön döntene, lenne, vagy nem lenne tandíj?

- Nem lenne.

- A rektori konferencia tagjai közül jó néhányan azt mondják, hogy rendben van.

- Nem, nem. Pusztán szakmai, belső egyetemi szempontból forrásbővülésnek tekintik ezt. És örülnek, hogyha kapnak egy kis pénzt az elvonások után.

- Az majd kiderül, hogy az Alkotmánybíróság hogy foglal állást. Szombaton azt is mondta, hogy a hírek szerint az oktatás területén 40 milliárdot akarnak visszavenni. Ezt a számot honnan vette?

- Ezek az információk érkeztek hozzánk a kormányzati szférából.

- 40 milliárd forint az rengeteg.

- Hogyne. Az önkormányzatokat ennyivel akarják visszavágni. Ennek a nagy része szinte az egésze az oktatást érinti, hiszen a közoktatás adja ma az önkormányzati feladatok túlnyomó többségét.

- Ha 40 milliárddal kevesebb lenne, akkor mi lenne?

- Akkor gyerekenként 30 ezer forintot vennének vissza a normatívákból. Ez a mai költségek 5-6 százalékát jelenti. Tehát egy húsz fős osztályból egy gyereknek nem fizetné az oktatását a kormányzat.

- Erre nem mondhatja azt a kormány, hogy riogatás?

- Eddig még nem mondta, és szerintem nem is fogja mondani, mert ennél még durvább dolgokra is készül. Azt az információt kapjuk a kormány háza tájáról, hogy például az óvodák finanszírozását radikálisan át akarják alakítani. Csak az iskolai előkészítő évet, az utolsó óvodaévet finanszíroznák a maihoz hasonló mértékben teljesen. Az azt megelőző két évnél pedig csak egy olyan finanszírozást tennének lehetővé, ami afféle gyerekmegőrzőként funkcionálna. Mondván az önkormányzatoknak, hogy ha többet akarnak, akkor tegyék be ők, vagy a szülőknek, hogyha többet akarnak, akkor vegyenek ebben részt ők. Ezt megtették egyébként már.

- Fizetős lenne az óvoda kis és középső csoportja?

- Nem tartom kizártnak, hogy ide vezet ez a folyamat. Ahogyan ez nem példanélküli. A művészeti képzésben ez megtörtént. Idén szeptembertől kötelezően tandíjat kell fizetni a művészeti alapiskolákért. Az országnak szociológiai érételemben két szélső pontján van ma hiány, iskola- és óvodahiány, a nagyvárosokat körülvevő agglomerációs gyűrűben, ahova nagyon sok fiatal család költözött ki jobb, zöldebb körülményeket keresve, és ott sok gyerek születik szerencsére, illetve az aprófalvas, depressziós övezetekben, ahol rengeteg leszakadó, hátrányos helyzetű ember él, és rengeteg gyerek születik. Mind a két ponton nagyon gyors iskola- és óvodafejlesztésre lenne szükség. Egész egyszerűen helyhiány van. A belvárosokban pedig kapacitásfölösleg. De nem tudjuk kitolni a belvárosi óvodákat és iskolákat se az agglomerációs gyűrűbe, se pedig a borsodi, szabolcsi kis falvakba.


Kossuth Rádio - fidesz.hu