Bárány Győző: Rendben működik a körmendi kórház
Február 1-től ismét a városi önkormányzat működteti a Batthyány-Strattmann Kórház, miután a magánerős Medisyst Kft. kiszállt. Az átadást komoly viták kísérték, a kórház új igazgatója szerint a betegellátás rendben működik.
Február 1-én vette át a kórház működtetését az önkormányzati cég. Rendben működik azóta a kórház?
Igen.
A betegek észrevettek valamit a váltásból?
Reméljük, hogy nem. A dolgozók magatartásán, hozzáállásán és a szakmai színvonalon remélhetőleg nem vettek észre semmilyen változást a betegek. Tulajdonképpen ugyanazok az emberek dolgoznak a jelenlegi cégnél, mint az előzőnél.
A két cég között azért elég komoly vita volt a pénzügyi elszámoláskor. A korábbi működtető 120 milliót kért fejlesztései ellenértékeként.
A pénzügyi részletekről a tulajdonost, vagyis az önkormányzatot kellene megkérdezni. Mi az előző működtetővel semmiféle kapcsolatban nem vagyunk, mi új cég vagyunk, a betegellátással igyekszünk foglalkozni, és nem belemenni ebbe a pénzügyi vitába.
A korábbi működtető azért fejlesztette a műszerparkot is. Önök használják ezeket a műszereket?
A kórház a Medisyst előtt is kórházként működött, megvoltak az alapvető műszereink. De most is folyik az egyeztetés a korábbi működtető és az önkormányzat között, melyek azok a műszerek, amelyek maradhatnak. A beszerzett eszközök egy része nem is téphető ki a falból.
Ha jól értem, sem az eszközellátás, sem a személyi feltételek miatt nincs komolyabb fennakadás.
Igen, ez a lényeg. De a finanszírozásunk egy kicsit még csúszik, ez annak a következménye, hogy nem sikerült megegyeznie az OEP-nek a régi céggel, és várják, hogy leteljenek a kötelező jogorvoslati idők.
A körmendi kórház az utóbbi években elég szépen szerepelt az Év Kórháza versenyeken. Milyen eredményt jósol a következő évekre?
Igen, többször végeztünk az első húszban, legutóbb a negyvennegyedikek lettünk, ami a megyében jó helyezésnek számít, a vasi, értékelhető kórházak közül az elsők voltunk. Természetszerűleg az országos finanszírozási nehézségek miatt biztos, hogy változás lesz, hiszen a betegellátás szenved amiatt, hogy elégtelen a finanszírozás. Ennek következtében persze a betegek elégedetlenebbek lesznek, és biztos, hogy kevesebben szavaznak majd. Illetve, akik szavaznak, nem biztos, hogy jó véleménnyel lesznek a kórházakról.
Mi persze igyekszünk, hogy a betegek ellátása változatlanul jó színvonalon történjen, ne legyen hosszú a várakozólista, és a betegek minél előbb teljes ellátáshoz jussanak. Ez a saját érdekünk is, hiszen ez olcsóbb, mint a hosszú várakoztatás.
Milyen várakozólistákra kell számítani a körmendi kórházban?
Nálunk inkább a kivizsgálással vannak gondok, ott egy hónapos az előjegyzés. De csak azért, mert meghatározott kapacitásunk van, és nem tudunk több beteget megvizsgálni, mert nem finanszírozzák. Ingyen meg nem tudunk dolgozni, ami azt hiszem, érthető. Egyébként a műtéteknél úgy osztottuk be az energiánkat és a kapacitásainkat, hogy egy, maximum két héten belül mindenki sorra kerül, jelentkezési időponttól függetlenül.
A körmendi kórháznak területi ellátási kötelezettsége van.
Igen. 55 ezer az állandó lakosok száma, ez szezonális jelleggel változik, nyáron nagyon sokan töltik a szabadságukat az Őrségben, ilyenkor emelkedik az ellátandó létszám is. Hozzánk tartozik a szentgotthárdi, az őriszentpéteri, a körmendi kistérség, és a vasvári kistérség egy része. Vas megyében létszámban talán nem is, de területre ez a legnagyobb ellátási körzet. Kétvölgy, a legtávolabbra eső falu jó 55 km-re van, tehát ki is esik a kötelező ellátásra kijelölt 50 km sugarú körből.
Az elmúlt években minden kórház próbált szakosodni...
A mi kórházunk általános kórház, nem terveztük a szakosodást, mert úgy gondoltuk, a megyében elég sok a szakosított kórház, lassan már elég is lesz a rehabilitációs jellegű kórházakból. Más irányú lekötöttség pedig éppen a területi ellátási kötelezettség miatt nem lenne célszerű. Errefelé elég idős emberek laknak, a belgyógyászati, kardiológiai ellátást mindenképpen meg kell tartanunk. Az általános baleseti sebészeti és sebészeti betegek közül pedig azok az esetek kerülnek ide, amelyek kisebb beavatkozást igényelnek, tehát nem horrorisztikus, nagy műtéteket végzünk.
Néhány évvel ezelőtt azért nagy visszhangja volt, amikor az országban először Körmenden ültettek be egy bokaprotézist.
Egyetlen ilyen bemutató műtét volt, ami aztán nem folytatódott, mert az OEP nem vállalta a finanszírozását. És ezen a területen nincsenek olyan betegek, akik zsebből fizetnék az ilyen nagy értékű beültetéseket.
Hány ággyal rendelkezik most a kórház?
132 ágyunk van, ebből 77 aktív, 35 rehabilitációs és 20 krónikus. Belgyógyászatunk, baleseti sebészetünk, sebészetünk, szülészetünk, nőgyógyászatuk van, a járóbeteg szakrendelésben pedig szinte teljes a palettánk.
A Medisyst egyik terve volt, hogy bevezették az emelt szintű, fizetős hoteljellegű szolgáltatást. Ez működik most is?
Igen, ha nem is luxuskörülmények között, de vannak kétágyas, klimatizált, televíziós szobáink, ezekért a betegnek fizetnie kell. Ez már kicsit emelt színvonalú a magyarországi kórházi színvonalhoz képest, természetesen az lenne jó, ha mindenhol ilyen lenne a biztosítotti ellátás, de ez egyelőre csak távoli álom.
Ön már évtizedek óta dolgozik a körmendi kórházban...
Ebben az évben lesz negyven éve, hogy az egészségügyben dolgozom, Körmendre 1982-ben jöttem. Baleseti sebészként kerültem ide, és azóta itt dolgozom.
Ez közel harminc év már. Akkor Ön átlátja, milyen utat járt be a körmendi kórház az elmúlt három évtizedben.
Nagyon érdekes ez az út, a kollégáimnak azt szoktam mondani, hogy mi már kórházként is minden voltunk. Amikor idekerültem, akkor járási kórház volt, utána városi kórház lett. Aztán elkerültünk a megyéhez, nem a Markusovszky kórházhoz, csak a megye volt az irányító. Később megint városi kórház lettünk, majd a Markusovszky kórház részlege, 2000-ben ismét önálló kórház. 2005-től elsőként az országban magántőke bevonásával működtünk, most meg ismételten önkormányzati kórház lettünk, de ugyancsak kft. formában, tehát nem közalkalmazottakként.
A másik dolog, hogy valahogyan mindig sikerült részt vennem ezekben az átalakulásokban, már csak azért is, mert itt voltam, és kénytelen-kelletlen mindig valamit rámbíztak, amit teljesítenem kellett, mert fixa ideám, hogy Körmendnek és környékének mindenképpen kell kórház.
Ezalatt a harminc év alatt látszik azért valamilyen fejlődési ív?
Az már önmagában egy nagy öröm, hogy tartani tudjuk a színvonalat. Mert a kilátások nem egészen egyértelműek mindig, nem tudjuk, hogy a következő egészségügyi kormányzatnak milyen elképzelései vannak. Nekünk mindig a túlélést kellett valahogyan megszervezni, és tennünk érte, hogy megmaradjon a kórház. Mert ha nem sikerül kórháznak maradni aktív ágyakkal, az azt jelenti, hogy valóban szakosítanak bennünket, de az nem közvetlen betegellátás lesz, hanem rehabilitáció, ápolás. A sárvári kórházi átalakításnak sem az lett az eredménye, amit a város lakói vártak.
Igaz, nagyon szép és nagyon jó dolgokat csináltak, de a rehabilitációval Körmend nem tudna versenyezni, mert nincs gyógyvíze, Sárvárnak van. A megyében nagyon közel vannak a gyógyvizek egymáshoz, nem hiszem, hogy akár a magyar, akár a külföldi vendégek rendszeresen végigjárják őket. Büknek, Sárvárnak megvan a híre, a többiek csak erőlködnek a termálvízzel, illetve a gyógyvízzel.
Egyes vélemények szerint Magyarországon még mindig sok a kórház, 35-40 kórház is el tudná látni az ország lakosságát.
Én nem vagyok a nagyüzemi egészségügyi ellátás híve, egyesek szerint olcsóbb, de nekem olyan érzéseim vannak, hogy a nagy tömegben elvész a lényeg, vagyis a beteg. A hatalmas kórházban gépies egyeddé válik, amit betesznek valahova, és automatikusan viszi a rendszer tovább, nincs meg az emberi kapcsolat. De nem csak az orvos-beteg, hanem az ellátórendszer tagjai között sem. Tehát kiesik az egyéni kapcsolat, ami nélkülözhetetlen, mert az orvos időnként személyiségével is gyógyíthat. A gépek nem biztos, hogy ezt meg tudják tenni.
Ha csak a Markusovszky kórházat nézem, olyan, mint egy kisebb város, lakóépületekkel, rengeteg emberrel. Ott már egy falusi ember nem is érzi jól magát. Most nem azt mondom, hogy egy kórháznak feltétlenül otthoni érzést kell keltenie, de az otthont valamelyest azért utánozni kellene. Mi pedig még sem szociálisan, sem kulturálisan nem vagyunk arra felkészülve, hogy a beteget otthon lehessen ápolni és kezelni.
Egyrészt azért, mert nincsen senki, aki otthon ápolná, hiszen manapság mindenki dolgozik, és védi a munkahelyét, egyetlen napra sem tud otthon maradni a beteggel. Másrészt pedig anyagilag sem tudják vállalni, mert azért egy beteg ember ellátása még otthon is többe kerül, mint egy egészségesé.
Térjünk vissza Körmendre. Megnyugtathatjuk a körmendi kórház ellátási körzetében élőket, hogy ha valaki bajba kerül, akkor itt megkapja a szükséges ellátást?
Igen, erre törekszünk. És arra, hogy a hiányszakmákat, amelyek időnként megzavarják a normális működést, rövid idő alatt pótolni tudjuk. Most például nem találunk kardiológust, akit ide tudnánk csábítani.
Forrás, fotó: www.nyugat.hu