Fidesz.hu

Kosárlabda évértékelő Hencsey Tamással

2014. június 11. 12:13:21  nyomtatási kép

Vezetőedzőként kezdte, végül másodedzőként fejezte be a szezont Hencsey Tamás, de Horváth Balázs mellett ő volt az, aki elejétől végig kísérte a szakmai munkát az évadban. Tőle kértünk értékelést a szakma tekintetében.

 - Az azt megelőző időszaknál rendezettebb körülmények voltak és minden adott volt a munkához az előző évad elején. Talán visszapillantva a külföldi játékosok megtalálása okozott problémát.

Ez alól kivétel Zsarko Rakocsevics, akiről tudható volt, hogy játékban megfelelő lesz. Igaz, betegséggel kezdte a szezont, aztán jöttek különböző sérülések is, de ezekkel együtt is sokáig kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Inkább a mezőnyjátékosok nem jöttek össze. Utólag értékelve, talán nem volt jó döntés részemről, hogy irányító posztra egy első éves, újonc játékost igazoltunk Devon Moore személyében. Korábban voltak olyan egyetemről kikerült játékosok, akik tudtak jó teljesítményt nyújtani. Ez most nem így alakult.

De róla ma is az a véleményem, hogy ha ő úgy kerül ide, hogy kisebb a tét, ha végigjátszhatta volna az egész szezont, amelyben nincs különösebb elvárás, aztán itt tud tölteni még egy évadot, akkor utána kiváló játékos lehetett volna. Ügyes srác, akivel talán az volt a gond, hogy nem tudta betölteni a vezér szerepét. Valóban, le akartuk cserélni korábban, aztán decemberben már úgy voltunk, hogy maradjon, végigcsináljuk vele a szezont, akkor viszont már ő nem akart visszajönni.

Jeremy Fears nem túl jó állapotban jött ide, családi problémái is voltak, ami mind meglátszott a játékán. Aztán éppen kezdett belejönni, és pont, amikor el kellett, hogy menjen, az előtt négy mérkőzésen már egészen jó teljesítményt nyújtott. De voltak problémák, amelyek miatt nem maradhatott.

Muhammad El-Amin érkezése alapvetően meghatározta az ezt követő időszakot.

 - Igen. Őt valóban én szerettem volna. Voltak nálunk is olyan vélemények, hogy ne hozzuk, mert nem könnyű eset, voltak gondok vele. Nyilván én is utánajártam, és mondták, hogy valóban vannak vele gondok, de ettől függetlenül a játéka minden eddigi állomáshelyén jó volt. Persze a játék nem csak azt jelenti, hogy mennyi pontot dobok. A védekezés a számokban nem igazán mutatkozik meg, és nála ez volt néha a probléma. És az, hogy akár egy mérkőzésen belül is nagyon ingadozó volt a teljesítménye. Volt, hogy az jött le az arcáról, hogy én most nem akarok itt kosárlabdázni, nincs kedvem, egy következő öt perben meg szenzációs teljesítményt nyújtott. Ettől függetlenül nekem nem volt vele különösebb problémám. Igen, volt, hogy elküldtem edzésről, igen, azt követően országos hírű ügy lett belőle, de ettől függetlenül személyesen jól kijöttünk egymással, az más kérdés, hogy ő is okozott más jellegű gondokat is a klubnak. Sokszor beszélgettünk, elmondtam neki, hogy a képességei alapján két, három szinttel feljebb kellene játszania, de amíg a saját fejében nem rendezi a dolgokat, addig mindig ilyen szinten fog játszani.

Az sem mindegy, hogy az ő játéka milyen hatással volt a többiek játékára.

 - Igen, néha bizony kevesebb labda jutott másoknak, mint korábban. Aztán jött a másik légiós csere, Jaytornah Wisseh, aki támadásban szintén ügyes játékos volt, de ha a védekezésről beszélünk, akkor azt kell mondanom, hogy ő ebben még El-Aminnál is sokkal gyengébb volt ebben a műfajban. Szinte semmit nem akart hozzátenni hátul a csapat teljesítményéhez. Egyéni szinten pedig - ugye azt mondják, hogy aki támadásban extra, az tud védekezésben is extrát nyújtani - ezt akarati tényező határozza meg. És ez - még egyszer hangsúlyozom - statisztikai mutatókban nem nyilvánul meg! Ennek a két játékosnak az érkezésével, tíz ponttal nőtt meg a meccsenként dobott pontjaink átlaga, viszont a kapott pontjaink is emelkedtek. A győzelmi mutatónk persze ezt követően lett jobb. Volt az a bizonyos nyolcmérkőzéses szériánk, ami közben - ha nem is mondhatjuk, hogy jól, de - valamivel jobban működtek a dolgaink, mint azt megelőzően. Sokan mondják azt is, hogy szerencsénk volt. Igaz, de a sportban nélkülözhetetlen a szerencse! Különösen ahhoz, ha jó teljesítményt akar valaki mutatni. Lehet azt is mondani, hogy ugyanolyan rosszul játszottunk, mint előtte, de ne felejtsük, hogy nem csak mögöttünk álló csapatokat győztünk le! Ugyanannyi volt köztük előttünk is.

Azt gondolom, hogy abban az időszakban ott hibáztam, hogy én már éreztem az ötödik, hatodik siker után, hogy a csapat kicsit túlságosan elhiszi, hogy nagyon jók vagyunk, utólag belegondolva akkor kellett volna egy edzésről hazaküldést megtennem, ami csak később történt meg. Akkor talán helyre rázódtak volna a dolgok.

A nyolc siker után mentünk Zalaegerszegre. Már előtte mondtam Horváth Balázsnak, hogy amikor először kikapunk, az 20-30 pontos vereség lesz, mert túlságosan is elhitte a gárda, hogy mennyire jó. És jött is az a zalaegerszegi zakó. Utána a Kaposvár ellen sem tudtunk észhez térni, pedig az nagyon fontos meccs volt.

Az alapszakasz végén egy éve ugye hatalmas szerencsével a felsőházba jutottunk, most saját kezünkben volt a sorsunk, mégsem tudtunk élni vele. Ez volt a legnagyobb probléma. Az alsóházban aztán tudjuk, hogy az első, hazai mérkőzést milyen körülmények között veszítettük el a ZTE ellen. Itt jött be leginkább a sport pszichés oldala. A csapatot akkor leginkább ez vetette vissza. Nem sikerült a felsőház, amit vártunk, és amit szerettünk volna, aztán ez a szerencsétlen, vitatható körülmények között elszenvedett, utolsó másodperces vereség, amiben a játékvezetők is benne voltak? Ezt követően már nem találtuk meg önmagunkat. Számomra is olyan év volt, amiből rengeteget lehet tanulni. Magam is hibáztam, többször is, ezt soha sem tagadtam. Most néhány dolgot biztosan másképp csinálnék.

Aztán jött az az ominózus Pécs elleni, hazai mérkőzés, amelyen jól játszottunk az első félidőben, vezettünk is magabiztosan a szünetben. Ekkor jött megint az, hogy "Na, ezt már megnyertük!" holott a szünetben elmondtam a fiúknak azt, hogy ne gondolják, hogy már meg is van a győzelem! Aztán láttuk, mi lett belőle.

Én akkor úgy éreztem, hogy ekkor lett elegem. Korábban is elmondtuk már, hogy én ezt megelőzően is jeleztem, hogy a következő szezonra valamilyen váltásra lesz szükség, nem szeretnék vezetőedző maradni. Ha ezzel segíthetek, hogy a hetedik helyre becsússzunk és lehet esélyünk arra, hogy Körmenden már látott feltámadással, kisebb csodával esetleg továbbmenjünk, akkor legyen így, váltsunk szezon közben. Én nem vagyok olyan ember, aki a saját érdekeit helyezi előtérbe. A vezetőség akkor azt mondta, hogy vigyem végig a szezont. A végeredményt, ami lett, nyilván változtatás nélkül is elértük volna, de akkor, a Pécs elenni hazai vereség után úgy éreztem, mindenképpen váltani kell. Azt gondoltam, hogy nálunk is beválik az, mint ami máshol is, hogy az edzőváltás ad legalább egy háromhetes, egyhónapos löketet, frissülést, de sajnos, mint kiderült, ez nálunk nem történt meg. Egy igazán jó félidőnk volt a Szeged ellen, plusz a Szolnok elleni hazai, ami nagyon más volt, mint a többi.

Edzői szemmel hogyan láttad Zsarko Rakocsevics szezonját? Zseniális volt, de a szerződéshosszabbítás után erősen gyengült a teljesítménye.

 - Igen, ő érdekes pályát futott be, ha az egész szezonját nézzük. Komoly betegségből jött, ennek ellenére hosszú ideig nagyon jól játszott. Vele is nagyon sokat beszélgettem, remek volt vele a kapcsolatom. Nála az is problémát jelentett, hogy a társai hosszú időre kiestek. Előbb Farkas Attila hiányzott, majd jött Török Rolland komoly sérülése, és ezek miatt neki nagyon sok időt kellett a pályán töltenie. Túl sokat. Mérkőzésenként általában 35-36 percet. Ez neki sok volt, én viszont azt éreztem, hogy ha ő nincs a pályán, akkor nem vagyunk elég hatékonyak.

Ne feledjük, hogy Török Rolland sérülése több tekintetben is nehezítette a dolgunkat, és Zsarkóét is, hiszen Rolli játéka nem túl látványos, viszont rendkívül hasznos, a kulimunkát gyakran elvégezte társai, így Zsarko helyett is. Beszéltem vele arról is, hogy amikor aláírta az újabb két évre szóló szerződését, akkor gyengébb lett a teljesítménye. Eleinte ő ezt nem így látta, később aztán belátta, hogy valóban így volt. Ő a magyar bajnokságban extra képességekkel bíró center, talán ha kevesebb időt kell a pályán töltenie, és ez egyes etapokra is igaz, akkor mindkét oldalon tud ennél jobb teljesítményt nyújtani. Egyéni védekezésével nem is volt gond, sokat blokkolt, jól állította meg a betörő embereket, inkább a kettő-kettők védésénél voltak vele gondok. Vagy ha előrelépve kellett kisegíteni, akkor a fáradtság miatt ezek gyakran elmaradtak.

Amikor Aaron Mitchell a helyedre lépett, nem lehettél könnyű helyzet, hiszen te egyet visszalépve, de maradtál a csapatnál.

 - Sokat beszélgettünk, gyakran leültünk egymással. Mondhatom, hogy jó a kapcsolatunk, és azt kell, hogy mondjam, azok közül a külföldi edzők közül, akikhez volt szerencsém a munkám során, nekem ő a legszimpatikusabb. Ezt egyelőre csak emberi viszonylatban mondhatom, hiszen nem volt még túl sok az együtt töltött idő, de az érkezése óta partneri volt a viszonyunk, ma is napi kapcsolatban vagyunk.

Én az elején elmondtam neki, hogy ő csak akkor lehet itt sikeres, ha bízik bennem. És nekem is bíznom kell benne, csak akkor működhet ez a dolog, csak akkor tudunk jól együtt dolgozni, ha ez a kölcsönös bizalom megvan. Mondtam neki, hogy tudom: Számára sem egyszerű, hogy korábbi vezetőedzőként őt segítem, de elmondtam azt is, hogy az én feladatom nem más, mint hogy a legjobb tudásom szerint az ő munkáját segítsem. El kellett mondanom neki, hogy én itt születtem, itt nőttem fel, számomra ez többet jelent, mintha egy máshonnan érkező edző lennék ebben a városban. Ő ezt megértette. Látja, hogy Körmenden mit jelent a kosárlabda, és tudja, hogy mindig komolyak az elvárások, amiknek meg kell felelni, de igazából ezért vagyunk a csapat mellett.

Végül szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki segítette az elmúlt két évben a munkámat. Horváth Balázsnak, a klub vezetésének, a szurkolóknak!

Sokszor beszélgetünk arról, hogy Körmenden a kosárlabdát körülvevő közeg egy család, de sajnos most már én is azt érzem, hogy ez már kevésbé olyan, mint évekkel ezelőtt. Azért vagyunk még néhányan, akik azt gondoljuk, hogy lehet ezt hasonlóan csinálni, mint amilyen régen volt. Ugyanúgy biztosan nem, mégis én mindig azt mondom, hogy egyre több olyan embernek kell itt dolgoznia, aki régen is itt tette a dolgát, hogy közösen, egy hajóban evezve vigyük előbbre a körmendi kosárlabdát!

(bckormend.hu)

Magunkról

A Polgári Összefogás Körmendért Egyesület hivatalos oldala

Kapcsolat

  • Telefon: +36-94/410-515

 

 

  • Levélcím: Fidesz iroda 9900 Körmend
    Szabadság tér 12