Október 23-án délelőtt a városban is megemlékeztek az 1956-os forradalomról és szabadságharcról. Az ünnepi műsort a Kölcsey Ferenc Gimnázium tanulói mutatták be, beszédet V. Németh Zsolt országgyűlési képviselő mondott.

Az ünnepség délelőtt 11-kor a Hősök terén vette kezdetét, a gimnázium tanulói egy Csepel teherautó platóján állva emlékeztek meg a forradalom és szabadságharc hőseiről, felelevenítve a harc előzményeit, eseményeit és a végső perceket. A verssel, zenével és prózával színesített műsor után V. Németh Zsolt lépett az emlékmű előtt felállított mikrofonhoz. Ünnepi beszéde elején kijelentette: a legfiatalabb nemzeti ünnepünket üljük ma, alig fél évszázados eseményekre emlékezünk. Majd így folytatta: Könnyű dolgunk van tehát, gondolhatnánk. Könnyű dolgunk van, hiszen ekkora időtávot az emberi emlékezet még átfog. Könnyű dolgunk lehet, hiszen szemtanúk, szereplők egy része még itt él közöttünk, de éppen ezért nehéz dolgunk is van. Hiszen az emlékezet még nem porladt el, az egykori szereplők még itt élnek közöttünk. Ezen a napon az igazság győzedelmeskedett a hazugság felett.

V. Németh Zsolt szerint 1956 ünnepére különösen igaz az, hogy az egyéni élettörténetek, annak fényei és árnyai rávetülnek a forradalom egészére. 1956 egy igazodási forma, az eleven történelem része, a velünk élő történelem része, mely nap mint nap állásfoglalásra késztet bennünket. Az országgyűlési képviselő Jókai Anna néhány gondolatát idézte: Ne féljünk élőnek tekinteni a múltat, ami romlandó belőle, az lemállik úgyis róla. Ami pedig örök, annak nincs kora, és nincs halála.

Október 23-án azért gyűlt össze az ünneplő tömeg, hogy megerősödjön, kiálljon a nemzeti, az egyetemes, demokratikus alapértékek mellett, hogy fejet hajtson a hősök előtt. Fejet hajtson mindazok előtt, akiket börtönbüntetésre ítéltek, köztük a körmendiek előtt is. Mind-azok előtt, akiket az 56-os forradalom leverése után megaláztatás, üldöztetés ért. De az ünnep alkalmas arra is, hogy levonjuk e szomorúan vészterhes, és dicsőséges napok tanulságát, s rámutassunk a történelmi zsákutcákra.

Amerikában az év vége felé gyakran tartanak szimpátiaszavazásokat. E szavazások közül a legrégebbi talán a Time magaziné, mely minden év végén megválasztja az év emberét. 1956-ban a Time magazin az év emberének a magyar szabadságharcost választotta, akiről ismert volt, hogy kevesebbet keresett, mint amerikai, tengerentúli társai. Biztosan szakadt volt a kabátja, és lyukas a cipője. Mégis ezekben a napokban a ráció és a szív mellett mindent egy lapra téve a szív mellett döntött, és nekiment egy világhatalomnak. Az év embere a magyar szabadságharcos volt, aki harcolhatott a Korvin közben vagy a Széna téren, kísérhetett élelmiszer-szállítmányt az itteni sütőüzemből, vagy emelhetett szót egy igazsá-gosabb világrend mellett bármelyik kisvárosi utcán vagy téren - mondta V. Németh Zsolt, majd kiemelte: tévednek azok, akik azt gondolják, hogy 56 fő mozgatóerői között a legfőbb politikusokat kell keresni. Hiszen a történések fő színtere nem a parlament volt, hanem az egyetemek, a gyárak és üzemek, a falusi iskolák, az utca. 1956 így a népé. A nép azt mondta, elég volt a diktatúrából, a megaláztatásból, az erőszakos téesz-szervezésből, az ÁVO-ból, Gerőből és Rákosiból, az istentelen és embertelen ideológiából, de legfőképpen elég volt a hazugságból. A beszédet követően az elöljárók, a közintézmények vezetői és a pártok képviselői elhelyezték a kopjafa előtt a megemlékezés virágait. 56 emlékére sokan gyújtottak gyertyát a városban.

(Vas Népe)